Csikósok rövid története...

Egyszer egy német gazdag úr, azt mondta, hogy az ő kutyája okosabb mint a ló. Ám erre egy csikós, azt felete, hogy fogadjanak, megtanítja ugyan azt a lovának, amit a kutyája tud. Ez így is lett, megnyerte a fogadást, és azóta hagyománnyá vállt a csikóskodás.

A csikósok egykor igen megbecsült tagjai voltak a magyar társadalomnak. A csikósok legfontosabb társa a hátaslovuk, melyet sok mindenre megtanítanak. Régen hasznos módszer volt a ló-fektetés, így az éles szél és a támadók elől is megmenekülhetett ló és lovasa. A lóra azért álltak fel, mert messzire elláttak a pusztában.

A csikósok a karikással megtanultak mesterien bánni.Terelőeszközük a saját maguk készítette, díszes karikás ostor, mellyel a ménest terelik. A csikósoknak nem volt más eszközük, amivel megvédjék a méneseiket a rablóktól és a vadállatoktól, csak a karikásuk.

A csikósok ruhájukat táj egységnek megfelelően hordták. A mi környékünkön a Hortobágyi viseletet használják, ami bő gatya, bő ing, fekete mellény réz gombokkal, kalap, rogyós szárú bőr csizma és egy tulipános réz sarkantyú, karikás ostor. A ruhát még díszítik egy csikós övvel, mellyen egy bicskatartó található körmölő bicskával.

A ló szerszáma csikós fék, mely lehet különböző díszítésű, csipkés lehet a bőr és a csatok sallang lehet rajta. Nyakszíj, egy lasszó kötéllel, ami szintén több díszítésből állhat. Egy prics nyereg, vagy más néven patrac.

A csikósok rendes dolgozó emberek voltak a Betyárokkal szemben, mert a Betyárok loptak, csaltak, hazudtak.